A kénbányászok
A sűrű, fojtogató kénes füstbe burkolózó kelet-jávai Ijen vulkán több, mint 2300 méter magasan fekvő kráterében különös türkizkék tó csillog. A valószerűtlennek ható színt a benne oldott fémek okozzák, mert ez a tó nem is víz, hanem tömény kénsav, a pH értéke 0,13 - 0,3 között változik. Ez a legsavasabb tó a Földön.
Lent a kráterben, e túlvilági tó partján a vulkán oldalába kerámiacsöveket fúrtak be, melyeken át a mélységből sűrű füst és elemi tisztaságú olvadt kén bugyog a felszínre. Ezt, miután megszilárdult, csákányokkal, kalapácsokkal vájják és törik darabokra az itt dolgozó kénbányászok. Az Ijen kénbánya a világ legmérgezőbb munkahelye.
A bányászok élete rövid és rettenetesen nehéz. Minden nap, még éjszaka nekivágnak, hogy kora hajnalra már felkapaszkodjanak a vulkán kráteréhez. A meredek út másfél-két óra és 500 méteres szintemelkedéssel jár a permig, majd onnan még sziklákon, szűk ösvényeken, maró kénfüstben köhögve, krákogva lefelé további fél-egy óra a tópartig, ahol elég egy rossz mozdulat és örökre elnyel a csalfa-kék mélység.
A bányászok a kivájt kéndarabokat bambuszrúdra erősített fonott kosarakba rakják, majd elindulnak visszafelé. Egy-egy rakomány 70-90 kg. A bányászok háta belegörnyed, a válluk lassan, évek alatt teljesen eldeformálódik. Másznak fölfelé a sziklákon a kénes füstben, majd le a vulkán oldalán az átadó pontig, folyik a könnyük, köhögnek, botladoznak. Védőfelszerelés csak elvétve akad. A legtöbbeknek csak egy kendő van az arca elé tekerve. Ezzel a teherrel a vállukon ezt az utat naponta kétszer képesek megtenni. Egy-egy forduló nagyjából 15 dollárt ér.
Ám az Ijen mára kedvelt turistacélpont lett, mert a savtó felszíne éjszakánként különös kék lánggal ég. Tömegek másszák a sötétben a tűzhányó oldalát, hogy még pirkadat előtt lássák a lidérces lángokat. A bányászok közül jó páran feladták a kéncipelést és fémből kordékat eszkábáltak, hogy azzal húzzák-vonják fel a kráterhez a kíváncsi, de kifulladt turistákat. Lamborgininek, Ferrafinak nevezik a járgányaikat és a taxizás annál drágább, minél nagyobb magasságot kell leküzdeni.
Gumicsizmában, papucsban, szakadt, ócska lábbelikben veszik nyakukba az igát, és húzzák-tolják a kordét egy-egy túlsúlyos külföldi alatt. Ezzel a munkával két-háromszor annyit keresnek, mintha a ként cipelnék. A turistaipar a világnak ezen a különös tájékán is működik és jól is fizet.
Azok, akik továbbra is vájják és cipelik a ként most az emberáradatban kénytelenek botorkálni vállukra vett terhükkel. A turisták tülekednek, furakodnak, tapossák egymást, hogy mielőbb a kék lángokhoz jussanak és nehogy lemaradjanak a látványosságról. Arcuk elé tartott mobiljuk képernyője ugyancsak kék fénnyel világít.
A tenggerézek
A kelet-jávai Tengger ősvulkán egykori kráterét ma homoktenger borítja. A kilométeres átmérőjű medencében több aktív vulkáni kúp emelkedik. Ezek közül a leghíresebb a Bromo vulkán örökké füstölgő, süvítő torka.
A Bromo szent zarándokhely. A tenggeréz nép eredete, akik e túlvilági vidéket lakják, szorosan összefonódik a tűzhányóval. Sokan közülük máig őseik hitét követik, és tartják a hindu vallást. Egész Jáva hindu, illetve buddhista volt egykor, ám nagyjából hatszáz évvel ezelőtt megjelent az iszlám és lassan a legtöbben áttértek a próféta hitére. Csak a hegyekben, és más elzárt területeken, ahová a változások nem érnek el, maradt fenn a régi világ. A Bromo is egy ilyen hely. A tenggerézek és más hinduk minden évben, a tenggeréz naptár szerinti Kasada hónap 14. napján felzarándokolnak a Bromo kráteréhez, hogy virágokból font csokrokat, gyümölcskosarakat, pénzt, cigarettát hajítsanak a tűzhányó süvöltő, fortyogó torkába. Az áldozati felajánlások nem csak a Bromo békéjét hivatottak elérni, hanem a következő évi bő termést, gazdag szaporulatot is.
Mivel a Bromo rendkívül látványos kráteréhez lépcsősor vezet fel, tehát könnyen megközelíthető és az itt látható napfelkelte egészen páratlan, így számtalan látogató érkezik ide az év minden napján. A tenggerézek igyekeznek kiszolgálni a turisták igényeit és dzsipjeikkel fuvarozzák őket az egyik napfelkelte néző ponttól a másikig. Mások a lovaikat ajánlják fel, hogy azon közelítsék meg a Bromo alját a homokban való botorkálás helyett. Hogy kelendőbbek legyenek a lovak, a sörényüket színesre festik ételfestékkel.